Ünnepélyes keretek között, november 20-án, délután nagy érdeklődés mellett áldotta meg Zimonyi János atya Szent Erzsébet szobrát, Lukács István alkotását az Szent Erzsébet téren.
Ünnepélyes keretek között, november 20-án, délután nagy érdeklődés mellett áldotta meg Zimonyi János atya Szent Erzsébet szobrát, Lukács István alkotását az Szent Erzsébet téren.
Szent Erzsébet életét Bíró Friderika néprajzkutató, muzeológus elevenítette fel. A magyar királylány rövid, de tartalmas életútjának ismertetése előtt bevezetőjében Bíró Friderika elmondta: „Jó itt állni, jó itt lenni önök előtt ezen a téren, ezen a szép estén. Hetek óta kíváncsian figyeltem, hogyan változik át ez a zegzugos, gondozatlan terület ápolt, ünnepélyes térré. Hogyan szépítik, varázsolják át szorgos kezek a korábban névtelen, csak a Szív utca aljának nevezett részt Erzsébet térré, ma már azt is mondhatjuk, szinte szentéllyé. Hiszen itt áll a szobor is, a szentélybe való.”
Petrovics László polgármester beszédében egyebek közt elmondta: „Ezen a kedves, Nagymarosra jellemző területen jó érzés megállni, megpihenni. Amikor ezt a kis, elmélkedésre szánt időt megtöltjük további tartalommal, akkor a hely, a szellem és a gondolat harmóniája alakul ki. Ez azért is érdekes, mert valaha a Vasút út Erzsébet utca volt. Szent Erzsébet érték számunkra, sőt példakép. Önbecsülés is, hisz olyan elődöknek vagyunk leszármazottai, akiknek az élete után 800 évvel hírük fáklyaként világít. Erzsébetre emlékezni tehát fontos, értékes és elsősorban kötelességünk.”
A szobrot Zimonyi János plébános, érseki tanácsos, tiszteletbeli kanonok áldotta meg. Az ünnepségen közreműködtek: Hollik Erzsébet, a Maroska gyermekkórus Juhász Orsolya karnagy vezényletével. Szent Erzsébet rózsalegendáját óvodások és a 3. osztályosok adták elő: Betanította: Hortoványi Emőke. A tér kialakítása, a szobor elkészíttetése - sok-sok adományból - az Ars Regia Szellemi Műhely, Nagymaros Város Önkormányzata és a Szent Rókus Karitász összefogásával valósult meg. Köszönet Gorzás Lászlónak és feleségének Máriának, akiknek segítségével a téren végzendő munkákat zavartalanul el lehetett végezni.
*
Kozma László: Szent Erzsébet legendája (részlet)
…Kenyér-illatot ontottak a rózsák
És a bimbó, pirosló temérdek
Meghasadó haja a kenyérnek. –
Illatként szállt a harangszó a tájra
Zengett a völgy, Erzsébet csodája.
S akkor halkan fohászkodni kezdtem: –
Kenyérillat, töltsed be a lelkem!
Mint Erzsébet, úgy adhassak én is
Mi átfut az emberek szívén is
Felderíti elesettek sorsát,
Akár kenyér-illattal a rózsák.
