CímlapLátnivalók

Körséta Nagymaroson (kb. 6 óra)

Tartalomjegyzék
Körséta Nagymaroson (kb. 6 óra)
Az Elsővölgytől a Fő térig
A Főtértől Zebegény felé
Minden oldal

Fő-tér és templom - Nagymaros közepe

A Fő teret kb. 150 évvel ezelőtt alakították ki mai formájában, de valószínű, hogy azelőtt is a település központi tere volt. A következő események rekonstruálhatók az utolsó kb. száz évben. Nyaranta Rózsa-ünnepélyt szerveztek a területen, árusítással, mulatsággal egybekötve. A Casinón kívül étterem (Schaub-vendéglő, majd Grécs-vendéglő) várta az éhes vendégeket a mai könyvtár (Váci út) épületében. A Főtéren üzemelt az Angyal cukrászda és a Galli cukrászda is. Vasárnap hajnalban itt tartották a piacot, melyre a környékből is érkeztek árusok. A nagymise kezdetéig rendet kellett tenni, mert utána sétahelyként szolgált. Itt mutatták be a lányok és asszonyok a legújabb divatú ruhákat.



Nagymaros főtere az XX. sz. elején.

A Váci út (helyi neve: Országút) Duna felöli oldalán találjuk a Városi Könyvtárat. A statisztikák szerint a környék leglátogatottabb, legtöbb olvasóval rendelkező könyvtára. A könyvtár előtti kis parkban áll Kittenberger Kálmán mellszobra. A Léván született és Nagymaroson meghalt vadász és Afrika-kutató tiszteletére a város évente megrendezi a Kittenberger-napokat.

Az országút és Fő tér sarkán levő épület a könyvtárral szemben eredetileg kocsmának épült, rövid ideig a postakocsik váltóállomása működött benne. A vasútvonal megépülése után jelentőségét vesztve újra kocsma volt. A Korona-uradalom 1890-ben megvásárolta és két iskolai osztályt helyeztek el benne. 1919-1924 között csonka Hont vármegye székhelye ebben az épületben működött. 1936-ban átalakítás és bővítés után itt volt a Polgári Fiúiskola. Jelenleg az alsó osztályos gyerekek tanulnak az épületben.

Az iskolával szemben, a tér baloldalán találjuk az orvosi rendelőket és a gyógyszertárat.  Felfelé, a templom felé indulva a Művelődési ház előtt megyünk el: kulturális, politikai rendezvények színtere. Helyén régen a Kaszinó állt színházteremmel, vendéglővel. 1944-ben bombatalálat érte, le kellett bontani.

 

A Művelődési Ház helyén állt egykori Korona Szálló.
Az épület a második világháborúban elpusztult.

 


A Korona Szálló helyén az 1950-es években épült Művelődési Ház

A tér házai javarészt a vasútépítés utáni időben épültek át. A Polgármesteri Hivatal, amelyet a változó időkben váltakozó nevekkel illettek, kb. 150 éve működik ebben az épületben. A Főtér 7. sz. házán tábla mutatja, hogy meddig ért az árvíz 1838. március 15-én.


A Fő tér közepén található Nagy Attila szobrászművész alkotása: Szent Márton  - városunk védőszentjének – életének egy fontos pillanatát megjelenítő szobor. Márton légiós szolgálatát töltötte Amiens városában, és egy őrjárat közben a hóban egy koldust pillantott meg, akinek testét alig valami fedte valami. Ezért kardjával lekanyarította a köpenye felét és a koldusnak adta. Este, álmában Jézus jelenik meg, vállán a koldusnak adott köpeny darabbal.



A művész így ír szobráról: „A szeretet, a melegség, a könyörület, és a segíteni akarás jelenik ebben a kompozícióban, ami egy ilyen kisebb közösség, a marosi polgárok életének szinte minden napi része. Elég arra gondolnom, mikor jött a nagy árvíz, hogyan mentették a falut a homokzsákkordon építéssel három napig, szünet nélkül gyerekek és öregek, férfiak és asszonyok, mindenki, azok is, akik nem voltak közvetlenül fenyegetve, hiszen hegyen laktak. Akkor döbbentem rá, milyen az, ha valami összetart egy közösséget, minden tiszteletem az övék!”

 Mielőtt átmennénk a vasúti híd alatt, vessünk egy pillantást a település legrégebbi kőkeresztjére, melyet 1800-ban állítottak. A vasúti töltés falára Nagymaros látványtérképét festették.

A híd alatti lépcsőkön jutunk fel a Monsberger térre. Monsberger Ferenc esperes plébánosnak volt köszönhető, hogy a németek 1944-ben nem robbantották fel a vasúti hidat, így templomunk is megmenekült a pusztulástól. A téren áll Szent István és Gizella királyné szobra, Lukács István helyi szobrászművész készítette 2001-ben. A templom déli oldalával szemben álló XIX. századi épületet a koronauradalom adományozta a hitközségnek. 1884-ben ebben az épületben indult öt iskolai osztály. Később polgári leányiskola lett belőle, majd a II. világháborúig az itt tanító apácák laktak benne. A rendszerváltás után az egyház visszakapta az épületet.



Szent István és Gizella királyné.
Lukács István szobrászművész alkotása.

A római katolikus templom tornya a Dunakanyar egyetlen ma is álló középkori egyházi műemléke. A templomot már az 1324-es kiváltságlevél is említi, védőszentje Szent Márton. Az eredetileg gótikus stílusú templomot többször átépítették. Az 1965-ös régészeti feltárások idején sírokra bukkantak a templom körül. Az épületet egy 1600-as években készült rajz szerint kerítés vette körül.

Római katolikus templom (nagylátószügű felvétel).

A templomot övező házak alatt régi pincék húzódnak. Szellőzőnyílások nyomai arra utalnak, hogy hosszabb tartózkodásra is alkalmasak lehettek. A török uralom alatt nemcsak bort tároltak bennük, hanem a lakosság is ide menekült.

A templom főbejáratával szemben, a Szent Imre téren áll az 1770-es években épült parókia. A tér ékessége az 1861-ben állított kereszt. A kis teret 2002-ben újították fel Kecskés Tibor építész tervei alapján. A 10. sz. ház falán emléktábla hirdeti: itt született és lakott Nagymarosi (Cziszler) Mihály, az UTE válogatott labdarúgója. A magyar sporttörténelembe „driblikirály” néven került be.

Nagymaros egyik műemlék-jellegű háza a Rákóczi út 3.sz. alatt található. 1860-ban épült.

Érdemes kis kerülőt tenni a Rákóczi úton, és megcsodálnia az 1913-1914-ben elemi iskolának épült , ma Kittenberger Kálmán általános iskolát. Három házat bontottak le 1912-ben, hogy ezek helyén felépülhessen az iskola. A baloldali Emmer-házban volt Lázár Jakab kereskedése. A középső Ritzl-házban volt Nagymaroson az első mozi. A jobboldali Heffenträger-házban kovácsműhely üzemelt, mely már a török időkben is létezett. Az iskolát dr. Sváb Gyula miniszteri tanácsos tervezte. Figyeljük meg a gyönyörű majolika díszítést az épület egész homlokzatán.

Kittenberger Kálmán Általános Iskola

A Dózsa György úton haladva elérkezünk a Szív utcáig, Nagymaros legromantikusabb részébe. A Szív utca alatt párhuzamosan fut a Pince utca, ahogy a neve is jelzi, régi pincék sorakoznak egymás mellett. A Szív utcából szép kilátás nyílik Visegrádra és a Dunakanyarra, mint sétánk során több helyről is. A Szív utcában a központ felé haladunk, majd elérkezünk a Pince utca és Diófa utca sarkára. A Diófa utca kedves, hangulatos zsákutca, érdemes végigsétálni. Az utca végén, a „hegy” tetején működött valaha, az első világháború idején Vaszary János festőiskolája.

A Pince utca sarkán áll egy szép régi épület: ez volt a hatósági vágóhíd, ahol kényszervágásokat végeztek. Itt választhatunk egy rövidebb utat: a Nap utcán át a Fehérhegyre, vagy egy nagyobb kanyart:

A Kálvária dombon fel, keresztül a gesztenyésen szintén a Fehérhegyre érkezünk. A Kálvária lépcsőit az 1920-as években nagymarosi családok építtették, sok lépcsőn még olvasható az építtető neve. A Kálvária-kápolna és a stációk 1773-ban épültek.

Kálvária kápolna

A keresztút állomásait a kilencvenes évek óta Béki Márton helyi képzőművész réz domborművei díszítik. A képeken az adományozók neve is szerepel.

A XIV. században telepített szelídgesztenye erdő Nagymaros egyik nevezetessége volt, sok családnak nyújtott kiegészítő megélhetést. A gesztenyét Pestre vitték eladni. A Kálváriadomb 167 lépcsőjének megmászása után igazán kellemes a séta a hűvös erdőben.

A Fehérhegyen lefelé indulunk és nemsokára megpillantjuk a régi transzformátort. 1913 óta van villanyvilágítás Nagymaroson. 1929-ben a villanytelep a Nagyállomás alatt üzemelt. A működtetéséhez szükséges gázolajat vonattal szállították ide. A megtermelt áramot Nagymaroson kívül Kismaros, Verőce és Szokolya is kapta (ez utóbbinál a kőbánya működtetéséhez). A megtermelt 3000 kV áramot le kellett transzformálni 110 V-ra, ezt a Molnár utcában, a Magyar utcában és a Fehérhegyen található transzformátorok végezték. Ezek a létesítmények 1930 táján épültek. Valamikor az 1940-es évek elején Nagymaros áramellátását összekötötték Esztergommal, így a villanytelep működése megszűnt. Ma már - többszöri átépítés után - csak a Fehérhegyen álló transzformátor áll.

 A transzformátornál balra fordulunk és a Hegy utcán felfelé indulunk. A Hegy utca végében 100 lépcső visz fel a következő „hegyre”. A településnek ezt a részét a köznyelv „Melcsesz”-nek hívja, mert a földterületek nagy része a Melts család tulajdonában volt. Itt szép számmal találunk házakat: a hetvenes évektől kezdődően sok gyümölcsöst adtak el a marosiak az ún. „vikkendeseknek”, akik először szerény, majd egyre mutatósabb házakat építettek, sőt, sokan közülük végleg ide is költöztek. Ekkor kezdődött a kerítések felállítása, és ma már sajnos nem lehet szabadon átjárni a völgyek között, pedig még 30-40 éve is erre vezetett a leggyorsabb közlekedő út a Fehérhegy és az Elsővölgy között. A 100 lépcső megmászása után balra, majd jobbra fordulunk, a platón ismét gyönyörködhetünk a kilátásban, immár egy másik szögből, majd az út balra fordul és ismét gesztenyésen át vezet. Az Elsővölgybe érkezünk, ahol lefelé indulunk. Az Elsővölgy alján van - kertjének köszönhetően -Nagymaros legszebb óvodája. Az utca végén jobbra fordulva visszajutunk a központba.

 



 

Hírlevél

Eseménynaptár

Szo szept. 23
Schwabenfest
Szo szept. 30
Matzon Ákos kiállítása
Szo szept. 30 @10:00 - 14:00
Együtt - értünk
V okt. 01 @15:00 -
Idősek Világnapja
P okt. 06
Városi megemlékezés



A nagymaros.hu honlapja a legjobb felhasználói élmény érdekében sütiket (cookie) alkalmaz.
Weboldalunk használatával jóváhagyja a sütik használatát.
További információért kérjük olvassa el az adatkezelési tájékoztatót!